Hogyhogy jártak a dinoszauruszok: A fosszila lábnyomok feltárták a járás módjának evolúcióját

Jan Bartek – AncientPages.com –fosil

A kutatás a Dolomitokban, azaz az Itáliai GEOPARC Bletterbach UNESCO Világörökségi területen kinyert, újravizsgált és újragondolt archosauriform lábnyomokra összpontosít. Az archosauriformok, a dinoszauruszok és a mai krokodilok ősei hagyták ez lábnyomokat. A korábbi kutatók ezt a lábnyom-vonalakat a korai triász kori Protochirotherium lábnyomokkal csoportosították, feltételezve, hogy az állatok már ekkor függőleges, oszlop alakú testtartással rendelkeztek.

Ennek ellenére a nyomok morfológiáját a római “La Sapienza” Egyetemmel és a bolzanai Naturmuseum Südtirolban őrzött mintákkal összehasonlítva a csapat megállapította, hogy az lábnyomok egy jellegzetes, új fosszilis fajtához tartoznak: Pachychirotherium gardenaensis (“a Gardena völgyéből származó vastag ujjú chirotheriid”).

A fizikai mérések és a kéz-láb arányok arra utalnak, hogy a nyomok az Erythrosuchidae családjához, illetve hasonló termetű, vastag végtagú archosauriformákhoz tartozhatnak.

Pachychirotherium gardenaensis igen. et isp. nov. típusanyag. A–D, UR 75/2, holotip, jobb pes–manus pár, konvex hiporelief: A, felülről ferde megvilágítású fotó; B, jobbról ferde megvilágítású fotó; C, hamis színű mélethártya; D, értelmező rajz. E–H, UR-NN 5, paratípus, bal pes–manus pár, konvex hiporelief: E, felülről ferde megvilágítású fotó; F, jobbról ferde megvilágítású fotó; G, hamis színű mélethártya; H, értelmező rajz. Az összes méretarány-csík 5 cm-ot jelöl. Forrás: Paleontology (2026). DOI: 10.1111/pala.70089

A kutatók a Perm-triász határától a középső triász korig terjedő nyomvonalakat térképezték fel, ezzel egy fokozatos, több lépcsős feltárását mutatták be, amely nem egy hirteli fizikai átalakulást jelentett. Az ősi ősök a késő perm korszakban klasszikus, széles testfelépítésűek voltak; ez a testtartás fokozatosan változott, és a középső triászra teljesen függőleges hálót öltött. Ahogy testük alkalmazkodott, a középső ujjak megnyúltak, hogy egy gyorsabb, futásra alkalmasabb járást támogassanak; az állatok már nem a lapos talpukon, kizárólag ujjaikra támaszkodva kezdtek el járni.

Ez időközben a mankók szisztematikus megnagyobbodása megváltoztatta a súlyeloszlást, és biztosította a biológiai alapot, amely lehetővé tette a későbbi dinoszauruszoknak a két lábon történő sikeres járását.
Azt a dr. Marchetti által megfogalmazottakat, hogy a leleláb-nyomok maradványok ritkasága esetén értékes biológiai betekintést nyújtanak, és a történelem előtti mozgás közvetlen, élő feljegyzését szolgáltatják.

A kutatás a Palaeontology című folyóiratban jelent meg.